• .
  • .
  • .
  • .
  • .
  • .
  • .
  • .

10 iul 2018

2018.06.23-24 Radnai túra

* by botond

Június 23-24-e között egy magashegyi túrán vettünk részt a Radnai havasokban.
A túra ötlete Zsombortól (Vásárhelyi EKE) jött, hisz a vásárhelyi EKE-nek ez a túra szerepelt az éves túratervében és mivel az eredeti ötlet az volt, hogy a csúcsot a déli irányból közelítenénk meg, pontosabban a Dragos völgye felőröl, mely részt mi jobban ismerjük ezért is lettünk megkérdezve, hogy neme megyünk mi is, mi meg éltünk az alkalommal.
Zsombor ahogy kell lebeszélte a szállást a meteo házzal, hisz szombat éjjel úgy volt, hogy ott alszunk. Minden klappolt, csak indulás előtti napokban a meteorológusok kezdtek riogatni, már majdnem ott volt, hogy úszik a túra, de hál Istennek csak nem gondoltuk meg magunkat.
Egyedül ami már az elején láttuk, hogy változni fog az az útvonal, hisz ilyen instabil időjárásban nem akartunk a Dragos-völgy felöröl emelkedni a csúcsra, hisz ott hosszan kellett volna a gerincen menjünk. Tehát maradt a hagyományos út, Borsáról.
Szombat hajnalban 6kor indultunk Szatmárról kiskocsikkal, utolsó héten csapatunk 11főre apadt:
Adi,  Edward, Bence, Ani, Karcsi, Gabi, Gábor, Lóri, Meli, Márk és Boti személyében.
Utunk Negrest irányába vettük és Visó után úgy döntöttünk, hogy mivel a szálláson lesz konyha, kipótolhatnánk élelmünk egy jó gombapaprikással. Ezt eldöntve megálltunk Héra hágó előtt. Az erdőben nem kevés róka, keserű és tinóru gombát találtunk, ezért további megállót kellett beiktatnunk Majszínban, hogy az ezekhez szükséges tejfölt, fűszereket stb. megvásároljuk.
Az autókat Borsán az 1000m-es szinten fekvő kolostor parkolójában hagytuk és 14 óra körül elindultunk zsákjainkkal a Meteóház irányába, mely 1800m-en van.
Tehát olyan 6-7 km volt előttünk 800m szintemelkedéssel és előrelátható sok-sok esővel.
A távot olyan 2 óra alatt tettük meg, többször megkellett állnunk esőköpenyt föl/le venni, de tudtuk, hogy már a hegyen vagyunk és ez hajtott J
A Meteo-háznál szívéjesen fogadtak, megmutatták szobáink, itt gyorsan szárazruhára válthattuk a nedveseket.
Mivel még sok volt a napból úgy döntöttünk, hogy bóklászunk egyet a Mosolygó tó katlanjában. Időnként a nap is ki-kisütött, úgyhogy jó döntés volt.
A Vásárhelyi csapat tudtuk, hogy este körül érkezik, mivel 14 óra körül indultak. Mi míg rájuk vártunk, neki álltunk elkészíteni a gombát, mely kész is lett Lóri és Adi főszakácsok hathatós munkájuknak köszönhetően. Túratársaink késő délután toppantak be.
Házigazdánk felhívta a figyelmünk, hogy Szentiván éjjele lesz és helyi hagyomány szerint a magaslatokon tüzeket gyújtanak és ehhez ők is csatlakoznak, tehát menjünk ki, mert tábortűz lesz. Csapatunk egy része csatlakozott, másik része eltette magát másnapra, de még lefekvés előtt megegyeztünk abban, hogy 8 körül indulunk és mivel az előrejelzés szebb időt mondott vasárnapra, ezért megpróbálunk Dragosvölgye felé leereszkedni a csúcs megmászása után.
Reggel korán keltünk, összeszedtük dolgaink és már indultunk is, én tudtam, hogy Gabival erre ereszkedek vissza, tehát mi nem vittük zsákjainkat.
Utunk, a már sokak által jól ismert Mosolygó tó katlanán keresztül vezetett, a tavat elhagyva elhaladtunk a Salgótarjáni leventék kopjafája előtt (1944. január 13-án egy honvéd százados vezetésével 15 salgótarjáni levente vágott neki Magyarország akkori legmagasabb pontjának, a Radnai-havasokban található Horthy-csúcsnak a meghódításához. A Mosolygó-tó katlanjánál azonban nem jutottak feljebb: egy levente kivételével mindnyájan egy lavina áldozatai lettek.) Majd innen egyre meredekebben kacskaringózva vezetett tovább az ösvény a gerincre. Néha meg-megálltunk, mormotát nézni, fotózni a katlanra nyíló gyönyörű kilátást.  A katlanba be-besütött a nap, de a gerinc előtt már elértük a felhőréteget és nem kecsegtetett egyenlőre a mai nap sem jó kilátással a csúcsról. Illetve a tótol feljebb már megmaradt a tegnapi lehullott vékony hóréteg. Szóval meteorológusok ide – meteorológusok oda, ez nem nyári időjárás.
A gerincet elérve, jobbra vettük az irányt a Nagy-Pietrosz csúcs(2303m) irányába.
Sajnos a csúcson nem tudtunk sok időt eltölteni, hisz az idő nem adott sok esélyt sziesztázásra. Épp megcsináltuk a csoportképet, elfogyasztottunk némi édességet és már mentünk is tovább, vagyis a többiek a gerincen a Dragos völgy fele, mi pedig Gabival vissza a Meteo-ház irányába. Abban egyeztünk meg, hogy mi egy autóval megyünk elibük, hisz ők Majszín településre fognak érkezni és a sofőröket vissza kellene szállítani Borsára a többi autóhoz.
Utólag kiderült, hogy nem csak én és Gabi ereszkedtünk Borsa fele, hisz a csoport más része is visszafordult erre, mivel a gerincen nagyon rosszak voltak a látási viszonyok és a megfagyott sziklák sem könnyítették az előrehaladást, de erről már csak Majszínban értesültünk, mivel minket lefele már nem értek utol.
Visszaérve a katlanba, újból csodálhattuk a hegyet sziporkázó napsütésben, sőt a Meteo-háztól lefele már rövid ujjúban baktattunk.
Autóinkhoz érve elindultunk gyorsan a többiek után, hogy ne kelljen sokat ránk várniuk.  Majszinban a park bejáratánál lévő kapunál végre megérkeztek a hosszabb túrát választók.
Elmondásuk szerint, gyönyörű volt a Radnai ezen, kicsit elhagyatottabb része és nem bánták meg, hogy ezt az útat választották.
Majszinban megvártuk a többieket is Borsa felőröl. Váltottunk még pár szót a helyi kocsma teraszán, majd búcsút vettünk a Vásárhelyi EKE –s túratársainktól.
Mi Visó bejáratánál még megállunk a Radnai túráinkon megismert Gabriella étteremnél, itt jókat sztorizva, élményeinket felevelenitve elfogyasztottuk ebédünk és hazaindultunk.
Szatmárra 9 körül értünk. Csak két napot tartott kirándulásunk, de többnek éreztük, mert megfáradtunk. Ettől a fáradtságtól ellenben sokkal erősebb érzés volt a feltöltődés. Feltöltődés a hegy látványától, közelségétől, az újabb megtapasztalt élményektől és barátainktól.

Linux, Apache, Php, Mysql, WordPress,Turist info Romania, NoLimits Technologies