• .
  • .
  • .
  • .
  • .
  • .
  • .
  • .

« Older Entries Subscribe to Ştiri

10 mai 2018

Kalotaszegi honismereti túra

by botond.

Rövid szervezkedés után 25-en indultunk útnak április 7.-én reggel Szatmárról. Célunk, hogy megismerjük kicsit Kalotaszeg eldugott kis falvaiban rejtőző kincseket.

Mivel “honismereti és gyerekes” túraként találtuk ki, úgy gondoltuk  a gyalog megteendő távok ne legyenek túlságosan hosszúak, inkább barangoljuk be a környéket, legyen mozgalmas, érdekes.

A meghírdetett túraterv csak irányadó volt, hiszen menet közben döntöttük el, hogy mi is lesz az, amit meglátogatunk.

Első állomásunk Sebesvár (Bologa) volt. Régen Hunyadvárnak és Kalotaszeg várának is nevezték. A dicső múltnak, sajnos, mára már nyoma is alig maradt. Némi falmaradvány és bedőlt bástyák árválkodnak a dombtetőn, holott régen, 1598-ban országgyűlést tartottak a falai között, majd 1660-ban a törökkel vívott  szászfenesi csata után ide menekítették a halálos sebet kapott II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet. Szomorú hogyan válik az érdektelenség miatt semmivé az, ami hajdan, oly fontos helyszíne volt történelmünknek, ahol hajdan nemesek, fejedelmek, királyok fordultak meg, mára csupán elhagyatott kőhalmok, tátongó sebhelyek egy-egy domb tetején.

Székelyjón felkerestük a mamutfenyőt. Különleges hangulata volt a helynek, illő az ugyan még csak serdülő korban lévő, de már így is magasztos fához.

Egy óra körül értünk a Havasrekettyére. Pompás látvány volt az olvadástól megduzzadt vízesés, a sziklákról messze porzó víz, olyan mintha minden gondunktól meg tudna tisztítani.

Visszatérve autóinkhoz Magyarvalkó felé vettük az irányt. Meglátogattuk a 13. században alapított templomot, ami kiállva a történelmi dúlásokat és a természeti csapásokat ma is hírdeti Isten mindenhatóságát. A helyi tiszteletes úr, Pap Ákos, szeretettel fogadott minket, és bemutatta a templom történetét, a csodálatos festett kazettás mennyezet motívumait. Búcsúzás előtt még megkerestük az emblematikussá vált kis  “tatárfej” –et ábrázoló domborművet, ami a templomot körbevevő falba van beépítve.
Utunk Kalotaszentkirályra vitt tovább, ahol először a Vincze-Kecskés tájházat látogattuk meg, majd a templomot. Ez a templom szintén az Árpád-korból származik, az idők folyamán tűzvész pusztította, de az összetartó közösségnek köszönhetően még mindig áll. Látogatásunk előtt éppen keresztelőt tartottak.

Hosszúra nyúlt napunk végén Sztánán már várt minket az ízletes vacsora. Itt szeretném megköszönni Papp Hunor tiszteletes úrnak és a közösség tagjainak  a szíves vendéglátást, és azt, hogy mindenben rendelkezésünkre álltak. A közösségi ház, ahol megszálltunk tágas és tiszta volt, a környezet rendezett, az ételek finomak.

Túránk második napja ragyogó napfénnyel köszöntött. Első megállónk a váralmási vár volt. Rövid sétával felkapaszkodtunk a falu fölé emelkedő dombra, melyen  már messziről látható volt a régi belső vár 20 méteres tornyának torzója.

Az egeresi templomban Nagy Alpár Csaba tiszteletes úr mesélt a templom és az itt élők viszontagságos életéről,  történelméről. A 15. századi templonban van Bocskai István bátyjának, Gábornak a síremléke.

Jegenyén megnéztük a természetvédelmi területté nyílvánított felszíni gipszképződményeket. Érdekes látvány volt a néhol 30 méter magasan felénk tornyosuló fal. Sajnos nem csak pozitív élményeink vannak, hiszen ezt is, mint annyi más elhagyott, kevésbé szem előtt lévő helyet sokan hulladéklerakatnak használják, és mivel könnyű a bejutás, és nem őrzött a terület gátlástalanul ide hordják a szemetet.

Útban Sztána felé megálltunk Farnason.  Református temploma az 1500-as években épült.  Különálló haranglába van, melyben  harangja Mátyás-korabeli, 1475-ből való. Talán ez volt a legmegrendítőbb hely. A harangozó bácsi elmesélte, hogy az istentiszteletekre sajnos már csak négy-öt ember jön, ők is mind idősek.

Visszatérve Sztánára ebédeltünk, majd rövid pihenő után elzarándokoltunk a Varjúvárhoz, Kós Károly egykori házához. Innen a Csiga-dombra másztunk fel, ahol megkövesedett kagylókat találtunk. Visszaérve a faluba megnéztük a templomot és tiszteletünket tettük Kós Károly szobra előtt.

Kirándulásunk utolsó, harmadik, napján Kolozsvár felé vettük utunkat. Első megállónk a nagymúltú gyalui RákóczI-Bánffy várkastélynál volt. Kellemetlen meglepetésként ért minket, hogy bár a falra ki volt téve, hogy az épület műemlék, mégsem nézhettük meg, még kívülről sem, mert egy magát meg nem nevező személy, aki éppen ott, a kastélykertben legeltette a juhait elzavart minket.

Kicsit csalódottan indultunk tovább Bonchidára, ahol viszont sokkal kellemesebb meglepetés várt. A felújítás alatt lévő kastély bizonyos részei már látogathatóak, tradicionális és kortárs kiállítások is megtekinthetőek.

Közös megeggyezés alapján túránkat az almásgalgói Sárkányok kertjében zártuk le. Sokan közülünk még nem jártak itt, így kicsit módosítottunk az eredeti terven és meglátogattuk ezt az egyedülálló természeti képződményt. Közel másfél óra alatt be is jártuk a képzelőerőt beindító, ég felé törő homokő oszlopok labirintusát. Innen Szatmár felé indultunk, azzal az érzéssel, hogy maximálisan kihasználtuk az elmúlt három napot.

Köszönöm túratársaimnak a fegyelmet és kitartást, a vendéglátóinknak a szeretteteljes fogadtatást.

Zilahi-Kató Klára, EKE Szatmárnémeti

Pár kép a túráról:

 

28 mar 2018

Kalotaszegi honismereti túra (könnyü, gyerekbarát)

by botond.

Áprili 7-9 (ortodox husvét) között Honismereti könnyű túrát szervezünk Kalotaszegre.

Utazás: 
Kisautókkal, jelentkezők függvényében beossztjuk az utasrendet.

Program:
1. nap (Szombat reggel 8.00):
Szatmár – Csúcsa - Sebesvár - Székelyjó (Mammutfenyök az arborétumban) – Havasrekettye (vízesés) - Nagykalota – Bánffyhunyad -Sztána
2. nap(Vasárnap) Sztána – Váralmás (14km) – Egeres (20km) Bocskai várkastély rom -
Jegenye- gipszlelöhely (felszini mészköképzödmény) (4,5 km - gyalog)
Inaktelke 15km tájház
3. nap(Hétfő) Indulás haza Kolozsváron át Dés irányába, Válaszút (Kallós-gyüjtemény), Bonchida kastély, Szamosújvár belváros, egykori börtön, Szentbenedek Kornis kastély romjai és Dés történelmi belvárosának érintésével
( Az egyes helységek között autóval fogunk menni. Ahogy én elképzeltem gyalog, föként a kisebb gyerekek miatt, 3-4 kilométernél nem lenne hosszabb egy-egy táv. )

Szállás:
Sztánai refomátus egyház Somvirág Közösségi Házában, illetve aki szeretne az udvaron sátrazhat.
Szállásdíj: 35 lej/fő/éjszaka
Szobák beosztása:
1* szoba 6 ágy
2* szoba 5 ágy
3 szoba 2 ágy
4 szoba 3 ágy
5* szoba 4 ágy
6 *szoba 3 ágy
* jelölt szobák matraccal bővíthetők
+ Tetőtér: kb. 20 matrac

Étkezés:
Igényelhetünk a közösségi háztól:
- reggeli: 11 lej/fő
- ebéd: 17 lej/fő
- vacsora: 14 lej/fő
vagy önellátó.

Mindenkit szeretettel várunk!

Jelentkezni Csütörtök(Március 29) délig lehet, Zilahi-Kató Kláránal a 0744-473235 -ös telefonszámon.

 

15 mar 2018

Megemlékezés az 1848–49-es forradalom és szabadságharc-ról Kőszegremetén!

by botond.

Az E.K.E. Szatmárnémeti a hagyományokhoz híven 2018 március 18-án (vasárnap)kirándulást szervez az 1848-49-es forradalom emlékére Kőszegremetére. Koszorút helyezünk el Gróf Széchenyi István obeliszkjénél, megemlékezve a szabadságot tiszta lélekkel hirdető ifjakról.

A kirándulás vonattal és kerékpárral történik, a kerékpárok szállítása biztosítva.A vonat 07.42-kor indul Szatmárnémetiből (FONTOS: találkozó a vasútálomásnál 07.30-kor, bringáinkat fell kell tennünk a vonatra), 08.28-kor érkezik Szinérváraljára. Onnan Kőszegremetére biciklizünk, a koszorúzás után pihenünk egy keveset az emlékoszlopnál.
Szinérvárlaja és Kőszegremete között Újváros érintésével 15 km a táv.
Visszaindulás vonattal Váraljáról 16:38-kor, érkezés Szatmárra 17:25-kor. (jó idő esetén valószínű, hogy a csapat egy része egyenesen Szatmárra teker)

Továbi információ: Bartha Botond-Zsolt – tel.0743-419443

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Erdélyi Kárpát Egyesület – Szatmárnémeti

20170319_102102

28 ian 2018

20. Mike túra

by botond.

14 dec 2017

Téli Retyezát túra

by botond.

Kedvcsináló túrabeszámoló következik, a már hagyományossá vált December 1.-i téli túránkról. Összetevők: húsz ember, 5 nap, 1 kutya, 1 menedékház, és egy csipetnyi kaland

Figyelem! A túrakedv ragadós!

Izgalommal és hatalmas túrazsákokkal vágtunk idén is neki a téli túrának, mely során a tavalyi jó tapasztalatok alapján idén is a Retyezát hegységet tűztük ki úti célul. November 29.-én heten indultunk el Szatmárról (B. Boti, B. Csaba, H. Tamás, H. Éva,  M. Petya, L. Bea, Sz. Ákos), ketten Nagykárolyból (B. Adi és Eduard), és hárman csatlakoztak még Kolozsvár mellől (I. Erik, K. Orsi, R. Endre). Autókkal a Retyezát Nemzeti Park északi részén levő Cârnic-ig mentünk, ami mintegy 400 km-re, illetve a pihenők miatt több mint hat órányi utazásra volt otthonunktól. Már az autóból kiszállva is örültünk a tájat beborító hónak, ami csak ízelítő volt abból, ami feljebb, illetve az elkövetkező napokban várt minket. Itt mindenki összeszedte a csomagjait, átvette a túraruhát, felkötötte zsákjára a hótalpakat, hogy friss erővel feljusson a Gentiana menedékházhoz.  Nemigazán siettünk, már hiszen tudtuk, hogy útközben mindenképpen ránk esteledik, és amúgy is erre a napra már csak annyi dolgunk volt, hogy megérkezzünk, új, ideiglenes otthonunkba. A felfele vezető út fele könnyű erdei úton haladt, másik fele viszont igazi kanyargós, meredek erdei ösvény volt. Ahogy húzta a hátunkat a zsák, úgy feledtette a nehézségeket az egyre mesebelibb és érintetlenebb téli, és nem mellesleg csillagfénnyel megvilágított erdei táj. Felérkezve, boldogan  vettük át közös szobánkat, megkezdődött az fekvőhelyek elosztása, a ruhák szárítása, és a melegedés a forró kályha körül. Később csatlakozott hozzánk M.N.János, aki egy kalandos nap után érkezett közénk értékes rakománnyal megpakolva.

Másnap, mivel komoly szél fújt, egy rövidebb völgytúrát terveztünk, úticélunk a Tăul dintre Brazi tó volt. Kellemes kis túra volt ez mindannyiunknak, bár őszintén megvalava nem sokat ácsorogtunk, a kötelező csoportkép sem jött igazán össze. Mivel energiánk még jócskán volt, és a menedékházban nem lehetett sört kapni ezért a társaság egy kisebbik fele leindult Cârnicre. A terv az volt, hogy lent feltöltjük, a készleteinket illetve segítünk a csütörtökön hozzánk csatlakozó társainknak a csomagok cipelésében. Tervünk nem úgy sült el ahogy azt elképzeltük. Lefele haladva télből az őszbe sétáltunk a hóhullást fokozatosan az eső váltotta. Bőrig ázva értünk le Cârnicre, ahol nagy szerencsénkre Ion és Diana  nagy vendégszeretettel láttak otthonunkba, ahol testünket, lelkünket megmelegíthettük. Ígértük, visszatérünk még hozzájuk. Időközben, és útközben megérkezett mind a hét társunk is (F.K. József, K. Leó, H.N. Böbe, Sz. Csilla, Sz. Laci, Sz. Tünde, V. Isti). Mivel még teljesen nem száradtak meg ruháink ezért egy gyors támadással siettünk fel az immár ismerős úton a menedékházig. Eredményes napot zártunk, hiszen mindenki sikeresen feljutott a menedékházig, és immár teljes létszámban volt a csapat. Este a szárítkozással és a kalandos utak elmesélésével zárult.

Pénteken nagy szerencsénkre kicsit későn indultunk el, így egy másik csapat által kitaposott ösvényen haladtunk a Bucura nyereg felé (Curmătura Bucurei, 2206 m). Ez egy hosszabb de közepes nehézségű terepnek bizonyult. Útközben megállót tettünk a befagyott Pietrele tó és a Tamás vándorkő mellett is. Lelkesen kapaszkodtunk a nyeregbe, de célunkról sajnos le kellett, hogy mondjunk. Mivel a nyereghez közeledve, jeges hóréteg várt minket, melyet hágóvas nélkül veszélyes lett volna megmászni, ezért úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk, de rövidítve. Percek alatt szánkópályává vált a meredek leejtő. Gyermeki örömmel csúsztunk le fenékfékkel, és kapaszkodtunk vissza egy újabb csúszásért. Visszatértünk a menedékházhoz, ahol a szabadban improvizálva közös konyhát tákoltunk, megfőzve az elmaradhatatlan zacskós levest, és mindent bele laskákat is. Akiknek még volt erejük elfutottak a Pietrele menedékházig, meg vissza. Este előkerültek a finomságok: házi csoki, mandula, mogyoró és a megunhatatlan kalandos történetek.

December másodikán tettük fel az I-re a pontot. Mivel erre a napra ígértek a legjobb időt, egy hosszú és a magasba emelkedő körtúrát terveztünk: Tāurile din Valea Rea-Saua Zānoagelor – Lacul Gales – Gentiana. Hosszú, néhol szeles, de gyönyörű túra volt, ahol végig kísért minket egy ezernevű hegyi kutya. Felfele úton jól fogtak a hótalpak, bár az elején idétlenül tötyögtünk a szokatlan terepen. Sajnos be kellett látnunk, hogy az idő ismét nem engedi meg, hogy  csúcsot másszunk. Lefele ereszkedve rövid pihenőt tettünk a Gales tónál, illetve néhány percre a nap is tiszteletét tette nálunk. Gyorsan ereszkedtünk le a törpefenyves alagútban, az erdőbe érve pedig megkezdődött a hógolyózás. Ismét ellátogattunk a Pietrele menedékházhoz is, búcsút mondva a környéknek.

Vasárnap mindenki igyekezett mindent összepakolni, visszaszuszakolni a zsákjába kisebb nagyobb sikerrel. A nagy sürgés forgás ellenére időben elindultunk Cârnicre. Egy kis kitérőt tettünk a Lolaila vízeséshez, majd visszatértünk a kiindulási pontunkhoz. Itt egy remek hagyományos ebédet ettünk a Cârnici vendéglátóinknál.
Jóllakottan és kicsit szomorúan mondtunk búcsút a kedves embereknek és a szép tájnak, de magunknak megígértük, hogy nyáron mindenképp visszatérünk.

 

19 sep 2017

Magas Tátra túra 2017

by botond.

Régóta tervezett tátrai túrára indultunk szeptember elején, 19-en ( Szatmárról, Nagykárolyból és Szatmárhegyről ) 5 autóval. A tizenévesektől a hatvanasokig minden korosztály képviseltette magát, s az előzetes program  szerint, melyet a túravezetőnk Barkász Gábor eddigi tapasztalatai alapján állított össze, a látnivalók is igen változatosnak ígérkeztek.

Az odautazás során az útba eső nevezetesebb városokat látogattuk meg, Kassa, Eperjes, Lőcse, mind-mind felidézett valami irodalmi vagy történelmi eseményt. A kempingbe (Stara Lesna falu mellett Rijo kamping) érkezéskor megállapítottuk, hogy itt igazán próbálnak a turisták kedvében járni, hisz melegvizes zuhanyzók, konténerben berendezett konyha állandó meleg vízzel, fedett terasz, tűzhely, vízöblítéses WC, büfé is található itt. Egy kicsit messzebbre nézve, megcsodáltuk a Lomnici-csúcsot, amely csak néha-néha mutatta meg magát a felhők mögül. A berendezkedés után elkezdődött a programszervezés, az időjárás függvényében kellett eldönteni a másnapi túrát .A gyalogos túrák közé egy pihenőnap is került, amit Zakopanéban  töltöttünk el, ahol a túrafelszereléseket árusító üzletekben válogathattunk jobbnál jobb dolgokat pénztárcánk függvényében, s megcsodálhattuk (megkóstolhattuk) a kézműves sajtok, lekvárok, szörpök sokaságát. Az igazi élmény azonban maga a túrázás volt, hisz a Magas Tátra bármelyik része csodálatra készteti az embert : a Kriván csúcs (2494 méter), ahova a tetejéhez közeledve négykézláb kapaszkodva jutottunk fel ( de megérte) s ereszkedésnél bizony nagyon meg kellett gondolni hova lépünk, de a végén mindenki szerencsésen megérkezett ; a Lomnici-csúcs (2634 méter) mely a maga megközelíthetetlenségével
magasodott fölénk, s melyre feljuthatsz, ha vállalod hogy beülsz egy kis felvonóba, mely ég s föld között lebegve 3 kábelen, 856 méter szintkülönbséget tesz meg nem egészen 10 perc alatt; az a kőrengeteg, útban a Lorenz-hágó (2314 méter) felé, amelyen úgymond zergetáncot lehetett járni ( akár zergeugró tanfolyamnak is beillett) s amelynek a tetején két szikla között, mint a tű fokán jutottunk át a másik oldalra ; az apró vízesések, patakok, kis erek melyek tóvá gyűltek össze egy-egy katlanban, s fentről nézve kékes-zölden mutatták magukat; a Morskie Oko tó ( 1395 méter) hullámzó vize, mely a maga szinte 35 hektárnyi vízfelületére odavonzza a tekintetet, s nem lehet vele betelni ; a Csorba tó (1350 méter) amely néhány gyalogtúra kiindulópontja volt, s nagy felületén visszatükröződtek a partján lévő épületek; a nagy felületű, erdővel borított hegyoldalak (Szlovák Paradicsom Nemzeti Park), melyek már készülődnek az őszi szinekkel. Néhányan a hagyományos ételekkel is ismerkedtünk, megkóstoltuk a sztrapacskát ( haluski-t) egy kis szlovákiai falusi vendéglőben, s egy sajtos specialitást a Morskie Oko tó melletti fogadóban ( kissé furcsa párosítás volt számunkra a grillezett sajthoz reszelt káposztát, áfonyaszószt és rizset enni, de nem lett semmi bajunk tőle).
Ahogy teltek a napok s közeledtünk a túrahét végéhez, megegyeztünk abban, hogy ide még vissza fogunk jönni, itt még sok látnivaló akad, még sok élményben lehet részünk.
tatra csoportkep szatmarnemeti eke

1 aug 2017

2017.08.04-06 VIII. Kenu túra a Tiszán – Utolsó részletek

by botond.

Sziasztok!

Pár pontban még egyszer összegezném, ami talán érdemes tudni a hétvégi EKE vízitúráról (VIII. Kenu túra a Tiszán) 

(Tiszára visszatérő vén rókák nem muszáj, elolvassátok, hisz már betéve tudjátok)

Pénteken az-az 2017.08.04 –én van az indulás, ki kerékpárral, ki autóval teheti meg ezt a megközelítőleg 55km-es utat Szatmárcseké-ig.

Szatmárcsekén a Tisza parti Napsugár kempingben lesz a szállásunk sátrakban.

Aki még nem volt velünk az megnézheti Szatmárnémeti-Szatmárcseke útvonalát:

Download

 

  • Kerékpárosok:

    Találkozó: 17.00 órakor, max. 17.10-ig várunk.

    Csomagok:Amennyiben nem tudjátok megoldani csomagjaitok szállítását hívjatok fel csütörtök és találunk valami megoldást az elszállításukra.

    Más: Megkérek mindenkit, hogy indulás előtti nap nagyjából nézze át kerékpárját, hogy bírja ki az utat legalább odáig, ugyanakkor lehetőleg legyen mindenkinél láthatósági mellény, hátsó-első lámpa, és aki teheti, hozzon folt szettet, pompát.

    Reményeim szerint olyan 20-21 órakor (magyar idő) érjük el a végállomást.

  • Autósok:

    Indulás: mindenki maga dönti el, csak lehetőleg 20 órakor legyetek a kempingben, hogy napfényben húzzuk fel sátrainkat.

    Kemping:Napsugár kemping a Tisza partján, Szatmárcseke, Széchenyi István utca végén az út átjön a töltésen és a kempingbe érsz.

Sátrazás:

A sátrakat lehetőleg egymás szomszédságába, legalábbis a kemping egyazon részébe igyekezzünk felállítani, így még azt is fogjuk tudni, hogy ki van velünk.

Mivel rekordszámban fogunk részt venni az idei túrán: 108 személy szerepel a listámon.

Szombat:

Reggel 9.00 órakor találkozunk a kemping területén lévő büfénél, ahol vár minket a busz és ez két fordulással ”elrepít” Tiszabecsre, az út olyan fél órát tart.

Mentőmellényt biztosítanak mindazoknak, akik erre igényt tartanak, illetve körülbelül minden kenura jut egy vízhatlan bidon, amibe lehet pakolni telefonokat, fényképezőgépeket.

Szombaton Tiszabecsről evezünk Szatmárcsekére (a kempingünkben szállunk ki), ez 25km-t jelent, közben megállunk homokpadokon fürödni.

Ami fix megálló az a Túr folyó un. Nagybukó gátja

(http://wikimapia.org/12297573/hu/T%C3%BAr-torkolata-buk%C3%B3g%C3%A1t),

itt ömlik a Túr a Tiszába és a szomszédságában büfé és terasz található ahol főt és gyorsételt egyaránt vásárolhatunk. Ez a 19-ik km-nél lesz.

Délután folyamán érkezés a kempingbe.

Szombat estére rendelek töltött káposztát, ha kér még valaki és eddig nem szólt péntek este megteheti. (1000 ft.-ba kerül elég bőséges adag, úgyhogy ezzel megoldódik a vacsora probléma)

Eddigi évek tapasztalata alapján a szombat estét szalonnasütés, beszélgetés, koccintás zárja.

Vasárnap:

Reggel 9.00-kor találka a büfé előtt, majd innen indulás a partra ahol várnak kenuink. Erre a napra 14 km van előirányozva a Tivadar település szabad strandjáig (http://www.tivadar.hu/strand/). Itt vannak éttermek, üzletek, aki akar ebédelhet amíg értünk jön a busz.

A busz visszavisz a kempingbe, itt sátorbontás majd haza ki-ki az általa választott járművel.

Költségek:

  • 900 ft/fő/éj a sátordíj – 1800ft/2nap (5 év alatt ingyenes)
  • 4000 ft/kenu/nap (4 személyes kenuk, tehát amennyiben 4-en vagytok 1000ft/fő/nap)
  • 500 ft / busz / 2nap

 

Tehát aki elejétől a végéig marad: 4300 ft/ fő

Amit talán mindenkinek érdemes lehet bepakolni:

  • személyi/útlevél !!!
  • naptej
  • szúnyog spray
  • fehér póló/ing (a vízen sokkal hamarabb égsz le)
  • kalap
  • napszemüveg
  • egy póló, izolir darab fenék alá, a csónakban több óra után kényelmetlenné válhat a pad
  • fejlámpa
  • vízhatlan megoldás telefonnak, pénztárcának (pl. műanyag ételtároló, szemetes zacskó, műanyag kishordó stb.)

Körülbelül ennyi lenne így hirtelen, ami eszembe jut.

Ha van kérdés a 0743-419443 telefonszámon elértek.

A pénteki viszontlátásra.

u.i – Mivel a hétvégére rekord meleget jósolnak kérlek fokozottan figyeljetek rá, hogy hozzatok mindazt amire szükségetek lehet, hogy védjétek magatokat a naptól(kalap, hosszú lezser fehér ing, naptej stb….)

Boti

 

5 iul 2017

Rododrendron – túra 2017

by botond.

Így visszaemlékezve két érzés tölt el, ha erre a túrára gondolok: a büszkeség és hála. Büszke vagyok a gyermekeimre, akik felnőtteket meghazudtoló kitartással járták végig a gerinceket, hogy életük eddigi legmagasabb csúcsaira juthassanak, és hálás vagyok a csapatnak, hogy közéjük tartozhatok és egymást erősítve újabb és újabb helyeket hódíthatunk meg.
Nyolcan indultunk útnak június harmadikán immáron harmadik alkalommal megszervezett Rododendron-túránkra.
Eredeti terv szerint: parkolás a prislopi kolostor mellett, sátorozás a Gargaló nyereg melletti források egyikénél. Az idő és az érkezés függvényében egy kisebb mászkálás a Lóhavasra, másnap Puzdra, harmadik nap pedig Gargaló, és Ember (csúcs).
Napsütés kísért végig minket Borsáig és csak ámultunk, hogy itt még szinte tavasz van: a felénk integető csúcsok havasok voltak, az orgona teljében virított. Borsától az út a prislopi kolostorig rettenetes volt, egyrészet a javítások miatt, másrészt pedig a bennünk lüktető türelmetlenség miatt, hiszen mindenannyian ki voltunk már éhezve a kalandra.
11 óra körül indultunk a Gargaló-nyereg felé. Nem sok bakancsos túrázóval találkoztunk az úton. A vízeséstől felvezető ösvény után lett népesebb a terep. Ekkor jött a következő meglepetés: még nyitottak a krókuszok, és az encián is.

Első és gyakorlatilag utolsó pihenőnk a Stiol tó fölött volt, ahol uzsonnáztunk, és új erőt merítettünk az előttünk álló úthoz. A teljes utat a táborhelyig nagyjából 4 óra alatt tettük meg. A Gargaló-nyereg alatti forrásnál találtunk megfelelő sátorhelyet. Nagyon hamar sikerült berendezkednünk, ebédelnünk, és pihennünk, ezért úgy döntöttünk, hogy még sétálunk egy rövidet. Pakoltunk és indultunk a Galac-csúcs felé. A Lóhavas alatt a bátrabbak (Laci és Ervin) kihasználták a júniusi tavaszt és meghemperegtek a hóban, ezután a gyerekek is felbátorodtak egy kis hócsatára.
A Galacon napos, de igen szeles idő köszöntött, de ez nem kisebbítette azt a magasztos érzést, hogy Peti és Nóra elérték életük első 2000 méter fölötti csúcsát. Visszatérve a sátrakhoz rövid tanácskozás után Gábor úgy döntött, hogy a másnapi útvonalat módosítja, mert a Gargaló és Ember-csúcs ilyen profi csapatnak túl kevés  és a végállomás az Ünőkő.
Második nap, vasárnap szintén mosolygó napsugarak ébresztettek. Hamar összeszedtük magunkat és indultunk a „nagy túrára”. A Gargaló meredek oldalán felkaptatva viszonylag hamar felértünk a csúcsra. Innen már könnyű volt az út, bár a szél elég erős volt. A Ember-tetőig mind a nyolcan együtt mentünk, de ott úgy döntöttünk, hogy néhányan visszamegyünk a táborhelyre. Négyen, Gábor, Adi, Laci és Peti indultak tovább. Az volt a terv, hogy egy óráig mennek, aztán visszafordulnak, ha nem sikerül elérni az Ünőkőt. Ez sajnos így is történt, ők körülbelül 5 órakor értek vissza. Mi, akik hamarabb visszafordultunk, Ervin, Tünde, Nóra és jómagam, pár száz métert még mentünk tovább az első sziklapárkányig, s innen visszafordulva a jövet kihagyott kisebb csúcsokat megmászva lassan visszabanduloltunk a nyeregbe. Rövid pihenő után, mi csajok, újabb sétára indultunk. A sátorhely fölötti sziklás oldalra másztunk ki, ahol végre virágzó rododendron bokrokat találtunk, így teljesedett ki túránk. Ezt a helyet leszámítva, ami a Gargaló-nyereg déli oldalára esett, nem igazán nyilt még a havasszépe. Igazi virágoskert volt ez az eldugott, védett kis zug: krókusz, primula, encián, szellőrózsa és rododendron nyitott itt egymás mellett.
Harmadik nap, hétfő. „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”- jutott eszembe. Éjjel 3 óra körül esni kezdett. Nem volt túl bíztató a helyzet, de mire reggel 6 után ébredezni kezdtünk velünk keltek a nap sugarai is. Lassan-lassan felszárították az éjszaka könnyeit, de a nyugatról érkező viharfelhőt nem tudták legyőzni. Egy picike felhő megakadt egy ormon, és ezzel a hihetetlen látvánnyal búcsúzott tölünk a HEGY, amely mellett mindig rádöbbenek, hogy milyen esendőek és aprók vagyunk az ő hatalmassága mellett, de kitartással, akarattal nincs az a csúcs, amit ne lehetne meghódítani. Legyőzni nem lehet, hiszen örök és szinte elpusztíthatatlan, de részévé lehet válni, tisztelni és vigyázni kell.

Két óra alatt értünk le az autókhoz. Amikor elindultunk Borsa felé úgy tűnt, hogy a tervünk, miszerint még felmegyünk a Lovak vízeséséhez nem valósul meg a zuhogó eső miatt, DE mire durván egy óra alatt ledöcögtünk a kolostortól a városig a nap újra ragyogott és szinte felhők sem voltak az égen. Így ezt isteni jelnek vettük, és útnak indultunk. A vízesésnél gyakorlatilag tömeg volt, de ez nem meglepő, hiszen gyönyörű hely.
Visszaérve az autókhoz, utolsó állomásunkhoz, a visói Gabriela vendéglőbe indultunk, ahol megjutalmaztuk magunkat a tradicionális túrós-terpertős puliszkával és egyéb finomságokkal. Hosszasan, ráérősen beszélgettünk az elmúlt napokról, a jövendő terveiről, melyben újabb közös pillanatok reménye csillant fel.
Köszönjük Gábornak a túravezetést és a Jóistennek a szép időt és azt, hogy együtt lehettünk, újra…

Klára további képei a kirándulásról:
https://plus.google.com/u/0/photos/106386747883518056073/album/6438406040192938833/6438406040007741330?authkey=CPCtmsKmpY2sEg

 

Zilahi – Kató Klára

 

5 iul 2017

2017.08.04-06 – 8. Tisza túra – felhívás

by botond.

Sziasztok!

DSC_7931-1000Idén Augusztus 4-6. között kerül megrendezésre immár 8. alkalommal a Tiszai vízitúra Tiszabecsről Tivadarba, a Tisza legszebb, homokpartokban leggazdagabb szakaszán. Melyet mindenkinek tudunk javasolni akik egy kellemes hosszú hétvégét, szeretnének eltölteni sportosan a természetben.

Read the rest of this entry »

27 mar 2017

Kőszegremetei megemlékezés – 2017 március 19

by botond.

Vasárnap reggel tízen gyűltünk össze a szatmári vonatállomáson hagyományos honismereti túránkra.
A tíz kerékpárt és magunkat felügyeskedtük a mindössze két vagonból álló vonatra, amellyel Színérváraljáig utaztunk.
Nagyon szép, napsütéses tavaszi időben kerekeztük le a 16 kilométeres távot Kőszegremetéig.
Talán csak a szél fújt a megszokottnál jobban, de még nem gyanakodtunk, legalábbis én nem.
Páran meg is jegyezték, hogy ma sokat fog fújni, de ezt nem vettük nagyon komolyan.
2 óra alatt tettük meg az utat és szerencsésen érkeztünk meg a Domokos-dombon magasló Széchenyi obeliszkhez.
Az emlékoszlopot 1861-ben emelték, gróf Széchenyi István emlékére.
Elhelyeztük koszorúinkat és megemlékeztünk a a szabadságharc hőseiről és üzenetéről.
Miután falatoztunk és ittunk a megérkezés örömére, készülődtünk is, hiszen a hosszabbik része az útnak még hátravolt.
Egyre jobban erősödött a szél, az előrejelzések igaznak bizonyultak.
Nehezen kimásztuk Kányaháza dombjait, majd Kisgércénél Túrterebes felé vettük az irányt.
Innen a Túr töltésén levő kerékpáros úton próbáltunk előrehaladni, több kevesebb sikerrel.
A szél erőteljesen fújt, természetesen végig szembe, néha pedig oldalról.
40 kilométeren át küzdöttünk a szembe széllel, ki vidáman és harciasan, ki pedig minden erejét összeszedve.
Öt-tíz kilométerenként bevártuk és biztattuk egymást.
Végül sikerült a széllel megvívni egyéni kis csatáinkat és megérkezni Mikolába.
Rég örültem ennyire az ismerős falunak, hiszen tudtam, hogy innen már csak 17 kilométer van hátra Szatmárig.
A sárerdei nádfedeles pihenőhelyen megálltunk, koccintottunk és megbeszéltük a széllel és úttal kapcsolatos élményeinket.
Számomra tanulságos és nagy kihívás volt ennek az összesen 81 kilométeres távnak a megtétele.
Két gondolat erősödött meg bennem, az egyik az, hogy a természet erejét soha nem szabad lebecsülni, mert okozhat bőven meglepetéseket.
A másik pedig az, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Reméljük.
A hátralévő utat nyugodt és szélcsendes körülmények között tettük meg.
Köszönjük Gábornak a fotókat és Lacinak a túravezetést.
Az idei kőszegremetei túra megint nagyon emlékezetes marad.

Katalin

Linux, Apache, Php, Mysql, WordPress,Turist info Romania, NoLimits Technologies