• .
  • .
  • .
  • .
  • .
  • .
  • .
  • .

5 aug 2011

Szatmáriak Európa négyezresein IV – Amikor alulról nyaljuk a 4 000 szintvonalat…

* by szabolcs


A „Szatmáriak az Alpok négyezresein” sorozat idei állomása, olaszországi oldalról mászva, a svájci területen levő 4 049 m magas Piz Bernina csúcs volt, ami az Alpok legkeletibb négyezrese.

A szatmári EKE képviseletében négyen indultunk útnak, Márk Nagy János, Kiss Attila, Fülöp Szabolcs és Fülöp Ábel.

1 350 km-es autózás után érkeztünk meg a Campo Moro állomásig, ahol a gyűjtőtó partján hagytuk az autót 1 900 méteren, majd méretes zsákjainkkal elindultunk a Marinelli Bombardieri menedékház irányába.  Utunk első fele forró nyári melegben, változatos terepen, erdővel, alpesi legelőkkel és viperákkal szegélyezett ösvényen vezetett. Rövid pihenőt tartottunk a Carate menedékháznál, amit elhagyva beértünk egy széles katlanba, aminek az oldalában vezettet az út a 2 813 m magasan épült Marinelli Bombardieri menedékházhoz. Itt már elfogyott a növényzet, és a gleccserek által szétmorzsolt köveken megjelentek az első hófoltok is. Az éjszakai autózástól, a melegtől és a jelentős szintmászástól elfáradva foglaltuk el szállásunkat.

Másnap délben köves terepen, havas gleccsereken harántolva értük el a Marco e Rosa menedékház alatti meredek kuloárt, itt már előkerültek a hágóvasak és jégcsákányok, amelyek segítségével lassan araszoltunk a jégfolyamon. Ábellel már nem tudtuk tartani a János és Attila tempóját így lemaradva értünk az út legizgalmasabb szakaszához, a közel 400 m magas sziklafalhoz. A sziklafalon a mászás megkönnyítéséhez helyenként acélrudakat és láncokat erősítettek, de a nehéz hátizsákkal és egy tapasztalatlan gyerekkel még így is eléggé keserves és lassú volt a mászás. Szürkületidőben, kimerülten érkeztünk meg a 3 630 méteren épült Marco e Rosa menedékházhoz (de azért persze nem volt büszkébb apa az Alpokban nálam). A ház személyzete rendkívül kedves volt Ábellel, (gondolom, hogy nem sok 12 éves jár arrafelé), rögtön beüzemelték a már bezárt konyhát, és közölték, hogy a „bambini”-nek minden ingyen van…

Másnap reggel tudtuk meg, hogy terveinkkel ellentétben nem maradhatunk még egy éjszakát, mert le van foglalva a menedékház és az idő is romlik, úgy hogy még aznap meg kell próbálni a csúcsmászást. A ház bocibőrbe öltözött alpinistája Ábelnek nem javasolta az utolsó szakaszt, és a szél is megerősödött, úgyhogy megfogadtuk a tanácsát és mi a gyerekkel lefelé vettük az irányt, míg Attila és János úgy döntött, hogy elindulnak a csúcs irányába és mennek, amíg lehet.

Lefelé is nagyon nehezen haladtunk a sziklán, amit az éjszakai vihar lefagyasztott és bőven megszórta hóval is. Adott pillanatban már nem tudtam biztonságosan vezetni Ábelt a jeges sziklán ezért kioldalaztunk, és a közel függőleges firnfalon ereszkedtünk tovább. A szeles idő ellenére erősen kisütött a nap, és elindított számtalan kő és jéglavinát a katlanban. Ezeket távolról szemlélve csak azon drukkoltam, hogy még az előtt kiérjünk a kuloárból, mielőtt azt is teljes gőzzel elkezdi sütni a nap és alkalmunk lesz látni lavinát közelebbről is, mint szeretnénk. Szerencsére Ábel ügyesen mozgott, úgyhogy még éppen idejében kiértünk a veszélyes szakaszból. Közben a mentőhelikopter két személyt kimentett a csúcs közeli gerincről, mobiljel híján csak bízni tudtam benne, hogy nem János és Attila kapott légi támogatást…

Egy elég hosszú és fáradságos úttal visszaérkeztünk a Marinnelli Bombardieri menedékházhoz, ahová kis idő múltán befutott a csapat másik két tagja is. Sajnos ők sem tudták megmászni a csúcsot. Megközelítették a 4 000 m-es szintvonalat, de mivel onnan tovább sziklán vezet az út, már nem fért bele az időbe, hogy még ki is másszák, és világosban le is tudjanak jönni 2 800 m-re a menedékházhoz.

A teraszon vacsorázva a naplementében megbeszéltük, hogy nem tekintjük sikertelennek az utat, mert bár kevés hiányzott, de senki sem jutott fel a csúcsra, ugyanakkor ennyi befektetett energiával és technikás mászással egy átlagos nehézségű négyezres könnyedén megmászhattunk volna. Szóval tapasztalatszerző út volt az idei, különösen Ábelnek, aki egyből „mélyvízben” kezdte az alpesi túrázást, neki külön szeretnék gratulálni a kitartásáért és az ügyességéért.

Pár kép kirándulásunkról:

Szabolcs:

https://picasaweb.google.com/FulopSzabolcs01/Bernina


János:

https://picasaweb.google.com/102090280544471967004/BerninaPicasa


Linux, Apache, Php, Mysql, WordPress,Turist info Romania, NoLimits Technologies